HAHOTA I. rész...
Művelődéssel kezdtem az évet. Arthur fiammal elmentünk hahotázni. A HAHOTÁBA. Lekötött minket a kétorás műsor, mely jelenetei között Dancs Annamari lazította, tapsoltatta s énekelgette meg a közönséget, ki idejében gondoskodott a helyjegy beszerzéséről. Igazából nem az előadásról akarok most említést tenni. Hanem a közönségről. Nem, nem akarok senkit sem rágalommal illetni, sem szemrehányást tenni a visszamaradó szemétért, hanem szükszavúan ecsetelni milyen csodás egy fenomén közönségnek lenni.
Az ember bejön, felmutatja magabiztosan a jegyet, ruhatárnál gondoskodnak melegebb gúnyáiról, besétál a terembe, helyét foglalja szó nékül, s míg felkérik illedelmesen hogy csak az előadás végén kapcsolja vissza a mobiltelefonját, van ideje alaposan végignézni a termen, leolvasni miket is írtak ki azokra a felfüggesztett, információkat hordozó, nagyméretű műanyag reklámfelületekre, melyeket ma már köznyelven banner-nek titulálunk. Szóval, terem fürkészés közben imitt-amott ismerősöket is fellelhet a néző, mosolyogva bologat az ember a lazítást s nevetést kívánó nézőtársának, s arcán kielégült állapota elmélyült ráncokba borul...
Egyszer csak észbekap a néző, hamar halkítja mobilját, mert a fenyek is elhalkultak, rögtön berobban a reflektorfény a széles szinpadra s indul a műsor... Innen már megy minden magától... jelenet, nevetés, taps... énekelés, táncolás, taps... A két órát meghaladó műsor hamar elszáll... A néző hasizma elégtétellel nyugtázza a kiruccanást, míg agya mohón probálja a legtöbb poént visszatartani, ruhatárban egy kis műanyag darabért, melyen vagy páros vagy páratlan szám díszeleg, visszakapja melegebb gúnyáját s a kinti havazásban hazafelé sétál...
Mondom csodás egy fenomén közönségnek lenni... S az érem csak egyik oldalát látni. Persze, megértem, na. Hisz azért fizetett, nem? Este 7-től 9:30-ig előadás... S ez így igaz! Mert ha belát a szinpad mögé attól nem lesz jobb a hahotázás, nem biza! Na de, én mégis merészelem megmutatni, hogy a műsorest előkészületében is, s utókészületében is van műsor! Csak a néző hiányzik... igen, hiányzik, mert itt is ki lehet érdemelni a tapsot, az biztos!
Az ember bejön, felmutatja magabiztosan a jegyet, ruhatárnál gondoskodnak melegebb gúnyáiról, besétál a terembe, helyét foglalja szó nékül, s míg felkérik illedelmesen hogy csak az előadás végén kapcsolja vissza a mobiltelefonját, van ideje alaposan végignézni a termen, leolvasni miket is írtak ki azokra a felfüggesztett, információkat hordozó, nagyméretű műanyag reklámfelületekre, melyeket ma már köznyelven banner-nek titulálunk. Szóval, terem fürkészés közben imitt-amott ismerősöket is fellelhet a néző, mosolyogva bologat az ember a lazítást s nevetést kívánó nézőtársának, s arcán kielégült állapota elmélyült ráncokba borul...
Egyszer csak észbekap a néző, hamar halkítja mobilját, mert a fenyek is elhalkultak, rögtön berobban a reflektorfény a széles szinpadra s indul a műsor... Innen már megy minden magától... jelenet, nevetés, taps... énekelés, táncolás, taps... A két órát meghaladó műsor hamar elszáll... A néző hasizma elégtétellel nyugtázza a kiruccanást, míg agya mohón probálja a legtöbb poént visszatartani, ruhatárban egy kis műanyag darabért, melyen vagy páros vagy páratlan szám díszeleg, visszakapja melegebb gúnyáját s a kinti havazásban hazafelé sétál...
Mondom csodás egy fenomén közönségnek lenni... S az érem csak egyik oldalát látni. Persze, megértem, na. Hisz azért fizetett, nem? Este 7-től 9:30-ig előadás... S ez így igaz! Mert ha belát a szinpad mögé attól nem lesz jobb a hahotázás, nem biza! Na de, én mégis merészelem megmutatni, hogy a műsorest előkészületében is, s utókészületében is van műsor! Csak a néző hiányzik... igen, hiányzik, mert itt is ki lehet érdemelni a tapsot, az biztos!
HAPPY BIRTHDAY
... to JuJuan COOLEY, a man who's presence in this town cannot pass unnoticed, I bet. His motivating attitude towards his team-mates and to hundreds of young kids who impersonate him on the basketball court is a real deal! It gives me pleasure again to watch a game of BC Mures, regardless of the opponent team because I know, the moment this man will set foot on court there will be a game of enjoyment. Thanks for returning to this town and I wish you all the best! RESPECT!
Slices Of Life
Felii de viață! ... defapt felii late din viața pieței de vechituri, unde visele unora se amestecă cu mirosul specific al mititeilor selgros-iene servit pe un carton nereciclat cu pâine albă și muștar dulce. Locul, unde viața se oprește din forfota contemporană, îmi oferă mereu răgaz de a inhala senzații noi în creierul meu dominat de presiunea atmosferică mereu în schimbare. Oameni cu speranțe, negocieri acerbe cu zâmbete pe buze si bani schimbând proprietar datorita nonșalanței marketingului autohton a pieței libere... Nu am cum să mă feresc de tumultul vieții de aici. Mă simt atras de chipurile voalate în vise, de mărfurile ce sunt deseori inutile pentru unii, de pulsul ce zvâcnește pe tâmpla vânzatorului de Flash, ce însoțeste amiabil tehnica lui verbală de a vinde ziarul prin vocalizare periodică... Locul, unde se întâlnesc diverse categorii sociale, unde și hoțul de buzunar poate fi gentleman de ocazie sau intelectualul respectat își poate testa liber tehnica lui de negociere sorbite din manuale occidentale... Locul unde viața se consumă în felii, duminică de duminică, cu muștar și mititei... cu sau fără scobitori. Căci asta suntem defapt, ființe ce alegem deliberat între a folosi ustensile ajutătoare sau a ne murdării pe mâini pentru savoarea unei felii de viață... Indiferent în ce fel vom proceda, viața e scurtă și mâine sunt nevoit să mă privesc în oglindă din nou... Iar dacă oglinda se sparge, sunt mizerabil de norocos...
HIPSHOT: Streets of Athens II
... e iarna iar. Alegerile prezidentiale au trecut. Craciunul la fel... Nu am vrut sa postez nimic inainte de Craciun, sa nu-mi influentez perceptiile naive asupra sarbatorilor. Pot povesti mai bine despre cozonac, oua, brad sau cadouri, eventual despre lacomie, imbulzeala, false zambete pe chipuri extenuate, sau chiar despre disperare, tristete, melancolie sau dispret. Inutil, zic eu. Oricum as privi-o, cred ca azi, Craciunul e un moft al marketingului corporatist, menit sa creeze o falsa euforie personala, dand senzatia ca mai suntem oameni inzestrati cu umanitate daca facem, cumparam, ducem si cadorisim. Nu stiu ce sa zic... De data asta Craciunul nu m-a intristat, nu m-a facut sa fiu extaziat, parca m-a lasat rece... Da, normal ca vina imi apartine. Nu zic nimic. Datinile rurale sunt impinse spre prost gust in jungla de beton al orasului, abuzurile culinare abat atentia despre miezul problemei, iar luminile orasului impodobit pot straluci in centrul urbei, cat cartierele periferice sunt lasate in bezna. Lumea se pozeaza in fel si chip la bradul urias din centru si la accesoriile iluminate din jurul lui, incercand sa fure o fractiune de secunda din timp, timp care se scurge inevitabil, ireversibil, uneori incorect...
Da, e iarna iar. Rece, zapada, alb, promotii si agenda noua. Cam astea imi vin in minte acum. Sunt un pic dezamagit ca nu am putut azi merge la o pozareala (ok, shooting daca e mai bine asa...) si mi-am adus aminte de Athena... De oamenii de acolo... De gusturile si mirosurile de acolo... Si m-a fulgerat gandul ca ce bine e sa fi acasa langa ai tai, chiar daca e sau nu Craciun. Acasa... caldura, zambete, imbratisari, bucurii si iubire. Acasa.
PS: am primit multe SMS-uri cu diverse urari de Craciun. Nu le-am raspuns la nici unul! De ce oare isi sacrifica cineva 2-3 minute sa tasteze rime si caractere speciale, in loc sa-mi dea un apel de 59 de secunde si sa-mi zica ceva din suflet: "Mai, esti increzut, nu te plac, ai cel putin 10 defecte cu care nu ma pot obisnui, dar asa cere politetea sa te sun si sa-ti urez Craciun fericit! Uite, am facut-o, e bine asa?" La un asa apel sincer, jur ca pot raspunde din toata inima si eu, calm, cald si onest:" Craciun Fericit iti doresc de asemenea!" Ca doar suntem oameni, iar comunicatia e baza societatii noastre... sau nu mai e?
PS2: ... pozele nu au nici o legatura cu realitatea in care eu ma simt intr-un mare abator autorizat din punct de vedere sanitar si sunt servit intereselor manageriale ai diversilor macrogiganti corporatisti de a ma transforma in sclav consumator cu chip de oaie si minte de gaina...
Da, e iarna iar. Rece, zapada, alb, promotii si agenda noua. Cam astea imi vin in minte acum. Sunt un pic dezamagit ca nu am putut azi merge la o pozareala (ok, shooting daca e mai bine asa...) si mi-am adus aminte de Athena... De oamenii de acolo... De gusturile si mirosurile de acolo... Si m-a fulgerat gandul ca ce bine e sa fi acasa langa ai tai, chiar daca e sau nu Craciun. Acasa... caldura, zambete, imbratisari, bucurii si iubire. Acasa.
PS: am primit multe SMS-uri cu diverse urari de Craciun. Nu le-am raspuns la nici unul! De ce oare isi sacrifica cineva 2-3 minute sa tasteze rime si caractere speciale, in loc sa-mi dea un apel de 59 de secunde si sa-mi zica ceva din suflet: "Mai, esti increzut, nu te plac, ai cel putin 10 defecte cu care nu ma pot obisnui, dar asa cere politetea sa te sun si sa-ti urez Craciun fericit! Uite, am facut-o, e bine asa?" La un asa apel sincer, jur ca pot raspunde din toata inima si eu, calm, cald si onest:" Craciun Fericit iti doresc de asemenea!" Ca doar suntem oameni, iar comunicatia e baza societatii noastre... sau nu mai e?
PS2: ... pozele nu au nici o legatura cu realitatea in care eu ma simt intr-un mare abator autorizat din punct de vedere sanitar si sunt servit intereselor manageriale ai diversilor macrogiganti corporatisti de a ma transforma in sclav consumator cu chip de oaie si minte de gaina...
Abonați-vă la:
Postări (Atom)
