ARIEL bábszínház. Ide jártam én amióta ünnepélyesen felavattak büszke társbeszéd kíséretében hazám sólyomjának... S ide hoztak késobb is, mikor a piros háromszögű műselymet, melynek szegélyét a nemzeti lobogó színeivel díszítették, egy transzparens gyürűvel nyakam köré illesztve hordtam és padtársam izzadt kezét fogva, a gázzal müködtetett Ikarusz hátsó ülésein élveztem az ingyen fuvart... Színes fények gyúltak ki a tömeges tapsolásunk eredményeként s mi kapaszkodtunk a kopottasan díszelgő kárpitos székünk mogorva karfájában s vártuk izgalmasan az előadás elkezdését...
Ezekkel a gondolatokkal tértem vissza sok év után és majdnem ugyanolyan izgalommal, mert végre betekintést nyerhetek, mi van a színpad mögött, hogyan kelnek életre a merev bábok sorozatban a lelkes bábszíneszek kezei között... Persze felnött szemmel, ami ott, a színpad mögött zajlik, nem nagy durranás, legyünk egy pillanatra komolyak... de... mégiscsak... maradjunk meg egy kicsit nosztalgiázó pionírnak és próbaljuk élvezni az előadást... nem is.. az élő adást a gödörből... mert ami ott folyik, az nem gyerekjáték, de nem ám!
Ezekkel a gondolatokkal tértem vissza sok év után és majdnem ugyanolyan izgalommal, mert végre betekintést nyerhetek, mi van a színpad mögött, hogyan kelnek életre a merev bábok sorozatban a lelkes bábszíneszek kezei között... Persze felnött szemmel, ami ott, a színpad mögött zajlik, nem nagy durranás, legyünk egy pillanatra komolyak... de... mégiscsak... maradjunk meg egy kicsit nosztalgiázó pionírnak és próbaljuk élvezni az előadást... nem is.. az élő adást a gödörből... mert ami ott folyik, az nem gyerekjáték, de nem ám!
