Paula Seling si Ovi

In 28 februarie a avut loc la Clubul Jazz & Blues din oras, un concert cu Paula Seling si Ovi, un concert restrans ce a avut scop promovarea piesei Playing With Fire, cu care cei doi participa la selectia nationala Eurovison 2010.
Despre cei doi nu vreau mult sa vorbesc... Doar amintesc ca a fost placut sa aud din nou vocea Paulei, care a cantat spre deliciul unui public select, public ce si-a rezervat din timp mesele pentru aceasta seara. Atmosfera buna, muzica live... asta a fost. Eu m-am cam dus acolo si din alte motive, recunosc. Nu, nu ca sa vanez personalitati sau staruri, ca sa urmez sfatul cuiva... ( " Daca vrei sa fi fotograf celebru, trebuie sa pozezi oameni celebrii... " ) Sunt atras in ultima vreme de fotojurnalism, iar din acest motiv caut mereu sa ma perfectionez in a fi capabil sa relatez ceva, prin intermediul imaginilor captate... desigur, inca fac asta la nivel instinctual si autodidact. Si... cam sunt mereu nemultumit... dar, asta e. Si maine e o zi, care poate fi si o noua provocare, ce se poate infunda posibil in succes... dar si mai probabil in esec. Si ce daca... e uman sa gresec, ba chiar e nevoie... sa ma reapuc, si sa esuez din nou... Parca vad, simt ce succes voi avea, in a esua din nou... C'est la vie!

MONYET - monkeying around!

HAHOTA I. rész...

Művelődéssel kezdtem az évet. Arthur fiammal elmentünk hahotázni. A HAHOTÁBA. Lekötött minket a kétorás műsor, mely jelenetei között Dancs Annamari lazította, tapsoltatta s énekelgette meg a közönséget, ki idejében gondoskodott a helyjegy beszerzéséről. Igazából nem az előadásról akarok most említést tenni. Hanem a közönségről. Nem, nem akarok senkit sem rágalommal illetni, sem szemrehányást tenni a visszamaradó szemétért, hanem szükszavúan ecsetelni milyen csodás egy fenomén közönségnek lenni.
Az ember bejön, felmutatja magabiztosan a jegyet, ruhatárnál gondoskodnak melegebb gúnyáiról, besétál a terembe, helyét foglalja szó nékül, s míg felkérik illedelmesen hogy csak az előadás végén kapcsolja vissza a mobiltelefonját, van ideje alaposan végignézni a termen, leolvasni miket is írtak ki azokra a felfüggesztett, információkat hordozó, nagyméretű műanyag reklámfelületekre, melyeket ma már köznyelven banner-nek titulálunk. Szóval, terem fürkészés közben imitt-amott ismerősöket is fellelhet a néző, mosolyogva bologat az ember a lazítást s nevetést kívánó nézőtársának, s arcán kielégült állapota elmélyült ráncokba borul...
Egyszer csak észbekap a néző, hamar halkítja mobilját, mert a fenyek is elhalkultak, rögtön berobban a reflektorfény a széles szinpadra s indul a műsor... Innen már megy minden magától... jelenet, nevetés, taps... énekelés, táncolás, taps... A két órát meghaladó műsor hamar elszáll... A néző hasizma elégtétellel nyugtázza a kiruccanást, míg agya mohón probálja a legtöbb poént visszatartani, ruhatárban egy kis műanyag darabért, melyen vagy páros vagy páratlan szám díszeleg, visszakapja melegebb gúnyáját s a kinti havazásban hazafelé sétál...
Mondom csodás egy fenomén közönségnek lenni... S az érem csak egyik oldalát látni. Persze, megértem, na. Hisz azért fizetett, nem? Este 7-től 9:30-ig előadás... S ez így igaz! Mert ha belát a szinpad mögé attól nem lesz jobb a hahotázás, nem biza! Na de, én mégis merészelem megmutatni, hogy a műsorest előkészületében is, s utókészületében is van műsor! Csak a néző hiányzik... igen, hiányzik, mert itt is ki lehet érdemelni a tapsot, az biztos!

Santa was here...

Need I say more?
PS: Snow White and the 7 dwarfs were happy thou...

HAPPY BIRTHDAY

... to JuJuan COOLEY, a man who's presence in this town cannot pass unnoticed, I bet. His motivating attitude towards his team-mates and to hundreds of young kids who impersonate him on the basketball court is a real deal! It gives me pleasure again to watch a game of BC Mures, regardless of the opponent team because I know, the moment this man will set foot on court there will be a game of enjoyment. Thanks for returning to this town and I wish you all the best! RESPECT!

Slices Of Life

Felii de viață! ... defapt felii late din viața pieței de vechituri, unde visele unora se amestecă cu mirosul specific al mititeilor selgros-iene servit pe un carton nereciclat cu pâine albă și muștar dulce. Locul, unde viața se oprește din forfota contemporană, îmi oferă mereu răgaz de a inhala senzații noi în creierul meu dominat de presiunea atmosferică mereu în schimbare. Oameni cu speranțe, negocieri acerbe cu zâmbete pe buze si bani schimbând proprietar datorita nonșalanței marketingului autohton a pieței libere... Nu am cum să mă feresc de tumultul vieții de aici. Mă simt atras de chipurile voalate în vise, de mărfurile ce sunt deseori inutile pentru unii, de pulsul ce zvâcnește pe tâmpla vânzatorului de Flash, ce însoțeste amiabil tehnica lui verbală de a vinde ziarul prin vocalizare periodică... Locul, unde se întâlnesc diverse categorii sociale, unde și hoțul de buzunar poate fi gentleman de ocazie sau intelectualul respectat își poate testa liber tehnica lui de negociere sorbite din manuale occidentale... Locul unde viața se consumă în felii, duminică de duminică, cu muștar și mititei... cu sau fără scobitori. Căci asta suntem defapt, ființe ce alegem deliberat între a folosi ustensile ajutătoare sau a ne murdării pe mâini pentru savoarea unei felii de viață... Indiferent în ce fel vom proceda, viața e scurtă și mâine sunt nevoit să mă privesc în oglindă din nou... Iar dacă oglinda se sparge, sunt mizerabil de norocos...