Squares of white
... alb, minimal, in patrat... si totusi nu e rece in mintea mea, unde amintirile iernii mai licare suav si cald...
PS: ... chiar a venit primavara?
Paula Seling si Ovi
In 28 februarie a avut loc la Clubul Jazz & Blues din oras, un concert cu Paula Seling si Ovi, un concert restrans ce a avut scop promovarea piesei Playing With Fire, cu care cei doi participa la selectia nationala Eurovison 2010.
Despre cei doi nu vreau mult sa vorbesc... Doar amintesc ca a fost placut sa aud din nou vocea Paulei, care a cantat spre deliciul unui public select, public ce si-a rezervat din timp mesele pentru aceasta seara. Atmosfera buna, muzica live... asta a fost. Eu m-am cam dus acolo si din alte motive, recunosc. Nu, nu ca sa vanez personalitati sau staruri, ca sa urmez sfatul cuiva... ( " Daca vrei sa fi fotograf celebru, trebuie sa pozezi oameni celebrii... " ) Sunt atras in ultima vreme de fotojurnalism, iar din acest motiv caut mereu sa ma perfectionez in a fi capabil sa relatez ceva, prin intermediul imaginilor captate... desigur, inca fac asta la nivel instinctual si autodidact. Si... cam sunt mereu nemultumit... dar, asta e. Si maine e o zi, care poate fi si o noua provocare, ce se poate infunda posibil in succes... dar si mai probabil in esec. Si ce daca... e uman sa gresec, ba chiar e nevoie... sa ma reapuc, si sa esuez din nou... Parca vad, simt ce succes voi avea, in a esua din nou... C'est la vie!
Despre cei doi nu vreau mult sa vorbesc... Doar amintesc ca a fost placut sa aud din nou vocea Paulei, care a cantat spre deliciul unui public select, public ce si-a rezervat din timp mesele pentru aceasta seara. Atmosfera buna, muzica live... asta a fost. Eu m-am cam dus acolo si din alte motive, recunosc. Nu, nu ca sa vanez personalitati sau staruri, ca sa urmez sfatul cuiva... ( " Daca vrei sa fi fotograf celebru, trebuie sa pozezi oameni celebrii... " ) Sunt atras in ultima vreme de fotojurnalism, iar din acest motiv caut mereu sa ma perfectionez in a fi capabil sa relatez ceva, prin intermediul imaginilor captate... desigur, inca fac asta la nivel instinctual si autodidact. Si... cam sunt mereu nemultumit... dar, asta e. Si maine e o zi, care poate fi si o noua provocare, ce se poate infunda posibil in succes... dar si mai probabil in esec. Si ce daca... e uman sa gresec, ba chiar e nevoie... sa ma reapuc, si sa esuez din nou... Parca vad, simt ce succes voi avea, in a esua din nou... C'est la vie!
HAHOTA I. rész...
Művelődéssel kezdtem az évet. Arthur fiammal elmentünk hahotázni. A HAHOTÁBA. Lekötött minket a kétorás műsor, mely jelenetei között Dancs Annamari lazította, tapsoltatta s énekelgette meg a közönséget, ki idejében gondoskodott a helyjegy beszerzéséről. Igazából nem az előadásról akarok most említést tenni. Hanem a közönségről. Nem, nem akarok senkit sem rágalommal illetni, sem szemrehányást tenni a visszamaradó szemétért, hanem szükszavúan ecsetelni milyen csodás egy fenomén közönségnek lenni.
Az ember bejön, felmutatja magabiztosan a jegyet, ruhatárnál gondoskodnak melegebb gúnyáiról, besétál a terembe, helyét foglalja szó nékül, s míg felkérik illedelmesen hogy csak az előadás végén kapcsolja vissza a mobiltelefonját, van ideje alaposan végignézni a termen, leolvasni miket is írtak ki azokra a felfüggesztett, információkat hordozó, nagyméretű műanyag reklámfelületekre, melyeket ma már köznyelven banner-nek titulálunk. Szóval, terem fürkészés közben imitt-amott ismerősöket is fellelhet a néző, mosolyogva bologat az ember a lazítást s nevetést kívánó nézőtársának, s arcán kielégült állapota elmélyült ráncokba borul...
Egyszer csak észbekap a néző, hamar halkítja mobilját, mert a fenyek is elhalkultak, rögtön berobban a reflektorfény a széles szinpadra s indul a műsor... Innen már megy minden magától... jelenet, nevetés, taps... énekelés, táncolás, taps... A két órát meghaladó műsor hamar elszáll... A néző hasizma elégtétellel nyugtázza a kiruccanást, míg agya mohón probálja a legtöbb poént visszatartani, ruhatárban egy kis műanyag darabért, melyen vagy páros vagy páratlan szám díszeleg, visszakapja melegebb gúnyáját s a kinti havazásban hazafelé sétál...
Mondom csodás egy fenomén közönségnek lenni... S az érem csak egyik oldalát látni. Persze, megértem, na. Hisz azért fizetett, nem? Este 7-től 9:30-ig előadás... S ez így igaz! Mert ha belát a szinpad mögé attól nem lesz jobb a hahotázás, nem biza! Na de, én mégis merészelem megmutatni, hogy a műsorest előkészületében is, s utókészületében is van műsor! Csak a néző hiányzik... igen, hiányzik, mert itt is ki lehet érdemelni a tapsot, az biztos!
Az ember bejön, felmutatja magabiztosan a jegyet, ruhatárnál gondoskodnak melegebb gúnyáiról, besétál a terembe, helyét foglalja szó nékül, s míg felkérik illedelmesen hogy csak az előadás végén kapcsolja vissza a mobiltelefonját, van ideje alaposan végignézni a termen, leolvasni miket is írtak ki azokra a felfüggesztett, információkat hordozó, nagyméretű műanyag reklámfelületekre, melyeket ma már köznyelven banner-nek titulálunk. Szóval, terem fürkészés közben imitt-amott ismerősöket is fellelhet a néző, mosolyogva bologat az ember a lazítást s nevetést kívánó nézőtársának, s arcán kielégült állapota elmélyült ráncokba borul...
Egyszer csak észbekap a néző, hamar halkítja mobilját, mert a fenyek is elhalkultak, rögtön berobban a reflektorfény a széles szinpadra s indul a műsor... Innen már megy minden magától... jelenet, nevetés, taps... énekelés, táncolás, taps... A két órát meghaladó műsor hamar elszáll... A néző hasizma elégtétellel nyugtázza a kiruccanást, míg agya mohón probálja a legtöbb poént visszatartani, ruhatárban egy kis műanyag darabért, melyen vagy páros vagy páratlan szám díszeleg, visszakapja melegebb gúnyáját s a kinti havazásban hazafelé sétál...
Mondom csodás egy fenomén közönségnek lenni... S az érem csak egyik oldalát látni. Persze, megértem, na. Hisz azért fizetett, nem? Este 7-től 9:30-ig előadás... S ez így igaz! Mert ha belát a szinpad mögé attól nem lesz jobb a hahotázás, nem biza! Na de, én mégis merészelem megmutatni, hogy a műsorest előkészületében is, s utókészületében is van műsor! Csak a néző hiányzik... igen, hiányzik, mert itt is ki lehet érdemelni a tapsot, az biztos!
Abonați-vă la:
Comentarii (Atom)
