Rég lehetett, pontosan nem is emlékszem vissza, pedig őhozzá képest suhanc vagyok, hogy mikor is találkoztunk először. Szégyellhetem is most magam. Na de nem is erről van most szó.
Persze, ismerkedésünktől eltelt egy jónéhány esztendő, azóta a kapcsolatunk is szépen alakulgatott, pontosabban én kezelgettem, ápolgattam fogait s ő mindig illedelmesen meg is jegyezte nemes beavatkozásommal való egyet nem értését. Barbár dolognak tartotta ha valaki fehér köpönyegben hegyes tűvel, ártatlanul bambuló páciensek halvány rózsaszínű gingivájába döfködni merészelte az érzéstelenítőt, akár nemesen humánus célból is. Felháborítónak tartotta azt is, ha netalán Röntgen felvételt igényeltem volna valamely fogáról is... mit mondjak, kész élvezet volt neki dolgozni, miközben két korty víz tisztes távolsága között csak úgy sziporkázott a szellemes megjegyzésektől a rendelő. Na de nem is erről van most szó.
Idők során nekem is sikerült emberközelségbe kerülni Feri bácsival, többnyire hozzásegített az öreg makacssága. Igen, makacs egy úriember ez a Feri bácsi. Más már rég a környéken levő parkokban sétáltatja unokáit e nemes és tartalmas kor elérése után, de nem Feri bácsi... nem. Módszeresen elsajátította az ablak nevű szoft BuFu verziójának kényes csínját-bínját, s nekilátott a világháló teljes feltárására... persze, ez nem volt elég, csak egy röpke ideig, mert a következő célkitűzést már meg is álmodta... meg fogja hódítani az internetet, meg biza... szavaival, gondolataival... sőt már nem idegenkedik a képzőművészet egyéb ágaitól sem. Aki képes három másodperc alatt vonalakba zárni arcképét esztétikus módon, attól a mobiltelefonnal rögzitett városképek sem idegenek, mondom én... Na de nem is erről van most szó...
Mindig mikor hozzá látogatok, többnyire halmozott problémásnak tűnő ténysorozattal fogad, melyet szépen elrendez a keserű kávém mellé, ahogy egy művészlélekhez illik...
Komótos szürcsölgetéseim között értesülök a legújabb fejleményekről, precízen körülírva a dolgok lényegének problémáit. Persze, most nem kell tévedésbe esni, nem beszelünk mi mindent össze, de azért említésre kerülnek olyan fogalmak mint URL, paradigma, elnyomások, képcsökkentés, feltöltés, a józan paraszti ész és a rücsi impegátus... no meg az export. Na de nem is erről akarok most szólni...
Nagyon tetszik nekem a falra, első látásra rendezett káoszban felfüggesztett képek közül az egyik... és mindig képes vagyok elkalandozni gyerekkori emlékeim színes világába, átnézni a lomhán gomolygó füst ködjén miközben mosolyt merítek a lelki szemeim elött feltárulkozó események töredékeiből. A kicsi, háromlábú székről osztom az észt Feri bácsinak a blogolás roppant egyszerűen idegesítő fortélyairól s közben azon morfondírozok hogy milyen szerencsés vagyok én... Az biza. Nem akárki mellett ülve nem akárkinek érzem magam. Feri bácsi melett ülve fogdoki maradok... tisztelettel! S most bevallom, hogy én már régóta tudom kicsoda rendelkezik roppant nagy tudással!
Távozásomkor a hó még mindig büszkén ragyogott s a kinti hideget roppant egyszerű volt elfelejteni a meleg kézfogás után... Mert pontosan erről akartam én szólni... a lélek melegségéről, amelyre még hőmérőt nem találtak fel... nem biza!
Persze, ismerkedésünktől eltelt egy jónéhány esztendő, azóta a kapcsolatunk is szépen alakulgatott, pontosabban én kezelgettem, ápolgattam fogait s ő mindig illedelmesen meg is jegyezte nemes beavatkozásommal való egyet nem értését. Barbár dolognak tartotta ha valaki fehér köpönyegben hegyes tűvel, ártatlanul bambuló páciensek halvány rózsaszínű gingivájába döfködni merészelte az érzéstelenítőt, akár nemesen humánus célból is. Felháborítónak tartotta azt is, ha netalán Röntgen felvételt igényeltem volna valamely fogáról is... mit mondjak, kész élvezet volt neki dolgozni, miközben két korty víz tisztes távolsága között csak úgy sziporkázott a szellemes megjegyzésektől a rendelő. Na de nem is erről van most szó.
Idők során nekem is sikerült emberközelségbe kerülni Feri bácsival, többnyire hozzásegített az öreg makacssága. Igen, makacs egy úriember ez a Feri bácsi. Más már rég a környéken levő parkokban sétáltatja unokáit e nemes és tartalmas kor elérése után, de nem Feri bácsi... nem. Módszeresen elsajátította az ablak nevű szoft BuFu verziójának kényes csínját-bínját, s nekilátott a világháló teljes feltárására... persze, ez nem volt elég, csak egy röpke ideig, mert a következő célkitűzést már meg is álmodta... meg fogja hódítani az internetet, meg biza... szavaival, gondolataival... sőt már nem idegenkedik a képzőművészet egyéb ágaitól sem. Aki képes három másodperc alatt vonalakba zárni arcképét esztétikus módon, attól a mobiltelefonnal rögzitett városképek sem idegenek, mondom én... Na de nem is erről van most szó...
Mindig mikor hozzá látogatok, többnyire halmozott problémásnak tűnő ténysorozattal fogad, melyet szépen elrendez a keserű kávém mellé, ahogy egy művészlélekhez illik...
Komótos szürcsölgetéseim között értesülök a legújabb fejleményekről, precízen körülírva a dolgok lényegének problémáit. Persze, most nem kell tévedésbe esni, nem beszelünk mi mindent össze, de azért említésre kerülnek olyan fogalmak mint URL, paradigma, elnyomások, képcsökkentés, feltöltés, a józan paraszti ész és a rücsi impegátus... no meg az export. Na de nem is erről akarok most szólni...
Nagyon tetszik nekem a falra, első látásra rendezett káoszban felfüggesztett képek közül az egyik... és mindig képes vagyok elkalandozni gyerekkori emlékeim színes világába, átnézni a lomhán gomolygó füst ködjén miközben mosolyt merítek a lelki szemeim elött feltárulkozó események töredékeiből. A kicsi, háromlábú székről osztom az észt Feri bácsinak a blogolás roppant egyszerűen idegesítő fortélyairól s közben azon morfondírozok hogy milyen szerencsés vagyok én... Az biza. Nem akárki mellett ülve nem akárkinek érzem magam. Feri bácsi melett ülve fogdoki maradok... tisztelettel! S most bevallom, hogy én már régóta tudom kicsoda rendelkezik roppant nagy tudással!
Távozásomkor a hó még mindig büszkén ragyogott s a kinti hideget roppant egyszerű volt elfelejteni a meleg kézfogás után... Mert pontosan erről akartam én szólni... a lélek melegségéről, amelyre még hőmérőt nem találtak fel... nem biza!
